Az építőipar és az épületek használják fel világszerte a nyersanyagok 30, az energia 42, a vizek 25%-t. A kibocsátások terén, az összes légszennyezők 42, a szilárd hulladékok 25, és a szennyvizek 20%-ért tehetők felelőssé az épületek. Jelenleg a világon az egy főre jutó éves cement felhasználás 536 kg, míg számítások szerint évi 80 kg-os felhasználás lenne optimális a környezetünk számára.
A cementgyártás alapvetően nyersanyag- és energiaigényes folyamat, bár hulladékszegény, mivel a leválasztott anyag egy részét visszavezetik a technológiába. A cement előállításánál az összekevert és megőrölt mészkövet, agyagot és egyéb adalékokat, felmelegítik, kalcinálják és zsugorítják annak érdekében, hogy 1450 oC-on klinker képződjön belőlük, melyből hűtés, kis mennyiségű gipsz hozzáadása és őrlés után portlandcement lesz.
Cementgyártás során a levegőbe kerül por, NOx-ek, SO2, és illékony szerves vegyületek. A kemence szennyezőanyag-kibocsátása gyakorlatilag független a felhasznált tüzelőanyag tulajdonságaitól, és csaknem kizárólag a nyersanyagban lévő illó anyag részaránytól és a magas hőmérsékletű lángban keletkező NOx-től függ. A cement előállításakor CO2 keletkezik, a kívánt kemence-hőmérséklet biztosításához szükséges tüzelőanyag elégetésekor, és a mészkő dekarbonizációja során, illetve a gyártási folyamat (őrlés stb.) során felhasznált villamos energia előállításakor.
Minden tonna cement előállítása, ha csak a mészkő dekarbonizációját vesszük figyelembe, 1 tonna CO2-t termel. Az EU emiatt ökoadót kíván kivetni a cementgyártásra. Az évente előállított 1.4 milliárd tonna cement felelős az összes CO2 kibocsátás 7%-ért. Ha sem a technológia, sem a trend nem változik, akkor 2015-re, a várható évenkénti 5%-os növekedést alapul véve, a világ cementgyártásából adódó CO2 kibocsátás, meg fog egyezni, a jelenleg EU-beli összes CO2 kibocsátással.

Kiutat jelenthet az úgynevezett ökocement alkalmazása.
Ökocement, azaz geopolimer cement előállításakor a kemence hőmérséklete, csak a fele, azaz 750 oC, ilyenkor csak harmadannyi fűtőanyagra van szükség, mint a hagyományos módszernél, és emiatt a fűtőanyagból származó gázemisszió (NOx-ek, SO2, illékony szerves vegyületek és CO2) is csak harmadannyi. Ami, még lényegesebb, hogy itt a reakció nem termel CO2-t (a kálcium-karbonát kalcinációja, mely esetén: 1 t cement előállítás = 1 t CO2 kibocsátás). Azaz összességében ilyen esetben a hagyományos portlandcement előállításakor keletkezett CO2 csupán 10-20%-a keletkezik.
Az ökocement alapanyaga lehet többféle építőipari melléktermék, hulladék (szálló por) és magnezit (magnézium-szilikát). Ha magnezitet adunk portlandcementhez, akkor több előnyös tulajdonsága is lesz, többek között: tartósabb, ellenállóbb kémiai, toxikus anyagoknak és emellett, ha szerves szálakat (pl: cellulóz) építünk bele, ezek további szennyezőket és CO2-t tudnak megkötni. Ökocement felhasználható téglagyártáshoz is, ez azért különösen fontos, ugyanis 1 tonna tégla előállításakor 28 tonna CO2 keletkezik.
Az ökocementről tehát elmondható, hogy előállításakor legalább 80%-al kevesebb CO2 képződik, mint a hagyományos cement előállításakor, mely mind az alacsonyabb hőmérsékletből, mind a reakció másságából adódik, emellett bizonyos adalékok hatására képes megkötni bizonyos mennyiségű CO2-t, bár globális mértékben elhanyagolható mennyiségüt.

Az ökocement mellett szükséges megemlíteni az úgynevezett biocementet is. Baktériumok, speciális körülmények között képesek homok mátrixban kalcium és karbonát ionból kalcitot (mészkő) előállítani, majd azt a homokkal összeépítve egy cementnek megfelelő és ahhoz nagyon hasonló anyagot létehozni.

Tehát mint, a bevezetőből kiderült, szükség van új cementet előállító technológiákra illetve cementet pótló anyagokra, ha nem akarjuk tovább veszélyeztetni a Földünket. Ezek az új eljárások, igen reménykeltők, még ha túlzóak is azok az állítások, hogy az ökocement bevezetése helyettesítené az erdőket, és megoldaná a klímaváltozás problémáját.

Simon Gergely (LMCs)